Napi Menza #2

Sziasztok!

Mint minden nap megszokhatátok (már második napja, hát igen szép kerek szám, pedig még emlékszem... nosztalgikus hülyeség, nosztalgikus hanglejtéssel felolvasva...)... Napi menza! Számszerint: napi menza #2! Mai menünk, ha nem tévedek (a menza esetén márpedig ez feletébb könnyű [macskakaja, kutyakaja, macskakaja, kutyakaja hmm... melyik is?]): Vegyes gyümölcs leves és Milánói sertésborda volt, gyümölccsel.

Hmm de egészséges nyam, nyam... Kezdjük is! Nap végén fáradtan elténfergünk a menzáig, petyhüdt testünkkel elfoglaljuk jogos helyünket és kezünkbe vesszük az evőeszközeinket... Várjunk csak?! A menzán nem így van ám! De nem ám! Evőeszköz, viccelsz? Fertőzeseket akarsz kapni, hogy ilyen mocskot a szádhoz emelsz, mint kanál? Vagy villa? Vagy kés? Hát nóóórmális vagy komám? Itt nem ez a módi, egyél kézzel!

<-Fura csomó, nagyoon fura, szerintem ez figyel engem!

Na de most, hogy már felfedeztük a fura csomókat a késünken, gyerünk uccu: együnk!

Leves:

Édes. Nagyon édes. És ennyi. Más baj nincs vele. Csak édes. (Megtalán az, hogy ki nem állhatom, de ppszt, próbálom objektívre fogni, szóval édes)

Ja. Édes.

Főétel:

Hmmm... Ez az eddigi legjobb étel, még talán a zsíros kést is megmentené, ha nem lenne piszok ízetlen a tésztája. Mert az. Semmi íze, pedig van rajta ilyen piros lötty is, de nem érződik rajta. Mert piszok sótlan. (De legalább piszok egészséges is, úgy ám! Olyan egészséges mintha a piszkot nyalogatnám a sarokba. Úgy ám!). A rántott hús egyébként a legjobb része az ételnek kellemesen vágható és kicsit ropogós is. Külön jó pont, hogy leszórták valami sajttal (minél több tejtermék rizsa miatt), aminek ráadásul még jó íze is van.