Sziasztok!
Először is a levesről szeretnék beszélni. A levesünk karalábé leves (talán...), nagyon fontos egy ilyen típusú levesnél, hogy az alapanyagok kifogástalanok legyenek. És, itt ez nem sikerült. Túl azon, hogy igen "fás" ez a karalábé, még hangulatromboló barna foltok és találhatóak rajta. De ezen túllépve se vagyok megelégedve a textúrákkal, egy kis játékosságot lehetett volna belevinni a levesbe azáltal, hogy különböző álagokkal dolgozunk, meg lehetett volna törni a homogén kocka alakú karalábé darabokat is, azzal, hogy más formákat is használunk. De ezek nem történtek meg így állagban és textúrában sem vagyok megelédve ezzel az étellel. Az íze is igazán elszomorító, fűszerezésről nem beszélhetünk, legegyszerűbben vizes karalábénak hívhatnánk. A tálalást már meg sem említem! Szörnyű, hogy manapság miket meg nem engednek maguknak a menzán!
A főétel. Kapunk egy körülbelül cérnametélt méretű paradicsomos (vagy nem) tésztát egy csomó sajttal (és itt ezt nem a mennyiségre kell értenünk...) meg egy csirke combot. Haladjunk fentről lefelé! Először is a hússal foglalkozva, megállapíthatjuk, hogy ez egy igazán kiemelkedő darab eddig (1 méretű mintánkból...) egyetlen hibája a roppanosság hiánya, meg talán az íznek is. Tovább haladva találjuk a kedvenc sajtunkat, ami kevés és még ízetlen is, de csak ennyi baj van vele! Legalul peddig a tésztát kostólhatjuk, ami az étel legelkeserítőbb darabja. Mondhatnánk rá azt is, hogy vörös tészta, mert nincs semmi íze, a menza reformnak hála, még sózva sincs. A levesnél felsorolt gondok itt is fennálnak, kiegészítve azzal, hogy a játékot a savakkal hiányoltam.
Összesítve a két fogás dramaturgiailag... Na jó, röviden: ******* az egész!
Köszönöm a figyelmet. @mraron gasztronómikus megmondó ember, kungfu ninja mester.